Bíró Andrea

Hyper Productiv

Hyper Productiv

Az vagy, amit megteszel!

2017. november 08. - Hyper Productiv

Nap mint nap elhangzik a közhely: felgyorsult a világ. Főleg az idősebb generáció tagjai hangoztatják ezt, hiszen a fiatalabbaknak fel sem tűnik.

Az idő mégis ugyanúgy rohan mindenki számára, mi pedig igyekszünk több-kevesebb sikerrel lépést tartani vele.

Vannak dolgok, amikre muszáj szakítanunk belőle: a munkánkra, a családi programokra, és kötelező elfoglaltságokra. És általában nap (vagy hónap vagy év) végén döbbenünk rá, hogy mire nem jutott: magunkra.

A világ pedig rohan el mellettünk, csak győzzük tartani az iramot. Hiszen megszoktuk, hogy az előttünk álló feladatokra csak igent mondhatunk, és addig csináljuk, amíg el nem készülünk vele. De mi a helyzet azzal, ami nekünk fontos?

288530.jpeg

Elégedetlenek vagyunk helyzetekkel, a munkánkkal, ami a legszembetűnőbb jele a tehetetlenségnek. Hiszen aki jobbat, többet akar, az aktívan veti bele magát a teendőkbe, hogy elérje a célját, míg elégedetlenséget az érez, aki nem tudja, vagy nem szeretné meghozni az áldozatokat érte.

Mire is gondolok konkrétan? Amikor elutasítunk valamit, hogy én ezt sosem! Vagy ezt nem tudom megtanulni, bezárjuk a kreativitásunk ajtaját. Ami egyszer nem, ott nincsen út, nem derül már ki az sem, hogy mire mondtunk nemet.

Nem vagyok híve a szépen hangzó idézeteknek, amik léleksimogatóak ugyan, de ennél több nem történik általuk, mégis Stendhal egy gyakran ismételt mondata jut eszembe ilyenkor: „Aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell.”

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek jónak kell lennie bármiben, ami elé kerül, ez nem is lehetséges. De ha félsz attól, hogy hogyan fogsz előre lépni a munkahelyeden, esetleg szükség lesz-e a munkádra 5-10 év múlva is, akkor ne utasítsd vissza, ha tanulhatsz valamit, még akkor sem, ha idegenkedést érzel például egy új program elsajátítása közben. Valószínűleg éppen új világok tárulnak fel előtted, amiket fokról-fokra fogsz látni, ahogy haladsz előre a tanulásban.

Mint ahogy a nyelvtanulás is kezdetben szavak és nyelvtan magolásáról szól, később pedig akár egy értékes beszélgetésről egy másik emberrel, ami nem jöhetett volna létre hosszú évek nyelvtanulása nélkül.

261909.jpeg

Persze sokan vagyunk, akik látjuk ezt, mégsem sikerül szakítani időt ezekre a dolgokra. Mert a feladatok, amikre nem mondhatunk nemet kiszorítják a helyet, és energiánk sem marad a nap végére.

Az öröm az ürümben ugyanakkor, hogy ezt is mi választottuk. Mi választottuk a jelenlegi munkánkat, azt, hogy családunk lesz és az elfoglaltságaink nagy részét, ezáltal teremthetünk magunknak egy más jövőt.

Mindennek megvan az ára persze, ami ebben az esetben az időnk, energiánk. A hajtóanyag pedig, ami végigvisz az úton a motivációnk. Motiválhat minket az, hogy a munkahelyünk megköveteli az újabb képzést (amit mi a hátunk közepére sem kívánunk), itt is választhatjuk azonban, hogy egy más szemszögből nézve a dolgokat válunk hatékonyabbá. Ha azt látjuk, hogy a munkahelyünk képzést ír elő nekünk, azt jelenti, hogy tervez velünk, épít ránk, fontosak vagyunk neki. Még akkor is, ha számunkra használhatatlan tudást kapunk, örülhetünk annak, hogy ezzel előrébb léphetünk, magasabb fizetést kaphatunk, esetleg más, izgalmasabb munkakörök ellátására is alkalmassá válunk.

Ettől értékesebb az, ha a motivációnk belülről jön. Ilyenkor szinte „csak” annyi a feladatunk, hogy ne nyomjuk el a napi teendőinkre fogva ezt a belső hangot. Ne intézzük el egy legyintéssel, vagy „majd ekkor és akkor” kijelentéssel, mert akkor az álom csak álom marad, mi pedig egyre inkább belesüllyedünk az elégedetlenség mocsarába, tehetetlennek érezzük magunkat, holott csak hoztunk egy döntést egyszer, hogy az álmaink nem fontosak.

Persze itt még nem áll meg a történet, hiszen a célhoz utat is kell találnunk, az utat pedig lebontani kisebb szakaszokra, majd lépésekre, különben elveszünk a mindennapok sűrűjében.

Mivel az időnk véges, prioritásokat kell felállítanunk, és könnyen lehet, hogy lemondásokra, áldozatokra is szükség lesz.

Hiszen ki kell szorítanunk azt az időt, amit aztán a nekünk fontos dologra fordíthatunk, bármilyen kevés legyen is az. A vonzás törvénye és a célokról álmodozás arra jó, hogy megerősítsen, de melyik sikeres emberre jellemző az, hogy otthon maga elé meredve „bevonzza” a sikereit?

Tetszik vagy sem, miután tisztába kerültünk önmagunkkal, tennünk kell érte, bármilyen kis lépésekben. Nem a kifogásokra koncentrálni, amiért valami „nem”, hanem arra, hogy mit tehetünk meg most.

246124.jpeg

Ha például kitűzöm magam elé, hogy nyelvvizsgázni fogok 1-2 éven belül, akkor nem azon búsongok, hogy nincs időm, pénzem és különben is, csak nyelvterületen tudok felkészülni a szóbelire.

Ezek helyett elkezdek angol nyelvű filmeket nézni, könyveket olvasni, zenéket hallgatni, játszani nyelvtanuló mobilappokon és felkutatom azokat a csoportokat, ahol a nyelvtanulók anyanyelviekkel ismerkedhetnek, tanulhatják a beszédet. Kihasználom a holt időket: amikor utazom, házimunkát végzek, vagy amikor csak a Facebookot görgetném, és máris nyertem napi fél-egy órát.

A lényeg csak annyi, hogy vegyünk egy nagy levegőt, lássuk magunkat a jövőben, majd ha kitűztük, hova akarunk eljutni, keressünk megoldásokat a kifogások helyett. Ez különbözteti meg a sikeres embereket a sikertelenektől, és övék a jövő.

Magadra ismertél? Akkor kezdd el még ma, amihez segítséget is kapsz:

Jövőtervezés

 

Ajánló: Mit tartogat a jövő számodra?

A bejegyzés trackback címe:

https://biroandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr9813208731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása