Bíró Andrea

Hyper Productiv

Az én kihívásaim 2#

Döntések és a következmények

2018. február 06. - Bíró Andrea

Élmény vagy életbeszámoló

Ott tartunk, hogy egy kérdés, események, helyzetek láncolatát indította el és a láncreakció következő állomása: január 12-én csörgött a telefon. Előző rész

Gery jelzi (6 órával előbbre van), hogy kettőnkkel szeretne beszélni, én naiv azt hittem, hogy megint a tennivalókat beszéljük meg. Az mindig van, új és újabb változás, de ez a teljesen megszokott. screen-shot-2016-02-06-at-1_33_47-pm.png

De nem.

- Figyeljetek, most azonnal küldjétek el az útleveleket, mert találtunk olcsó repjegyet nektek Saipanra.
- Nem, nem érek rá, indul a buszom. 
- Jaj, ezt így nem lehet bedobni, mondtam én, ismerve páromat.

Mi erre a normális reakció? 

Mert ők eldöntötték, hogy vesznek nekünk jegyet. Ez már alapból meghatározza a helyzetet.
Mindenkinek más, arról nem beszélve, hogy attól függ éppen miben, hogy van az ember, és azt se felejtsük el, hogy ilyenkor elindul a gondolatfolyam: Nem fogadhatjuk el, sokba kerül, utazás - stressz, repülő - hosszú út, utazás - élmény, kétszer kell átszállni, sokba kerül, jajdejó, de mikor? Két új munka is van, hogy oldom meg? Tényleg mennyi időre? Ott most is meleg van, hány fok lehet? Még sosem mentem télből nyárba. Nem hiszem el, hogy ilyen aranyosak. Mennyibe fog nekik kerülni? Gyors osztás, szorzás, húú, ez Amerika, ne felejtsük el. Na most igazán jól kell időzíteni mindent és még sok sok gondolatfoszlány, a múlt tapasztalataiból, a jelen helyzet miatt és a jövő is bele-bele szól.

Te milyen kérdéseket teszel fel magadnak? Kérdések jók, mert anélkül válasz sincs.

Fontos az is, hogy miért kapunk mi ilyet. 
Mert elküldtem a gyereket a világ másik végére tanulni! Élt a lehetősséggel? Persze, Ő döntött, én "csak" támogattam. Mert kockáztatni, egy teljesen más kultúrába megmérettetni magát. Ez nem Európa, egy teljesen más világ, elképesztő bátor volt és én büszke vagyok rá, hogy megpróbálta, kitartott, mert nem volt könnyű. Egyedül 7500 km távolságban, dolgozni, majd tanulni és dolgozni. ... Ott folytatnak üzleti tevékenységet. Gyönyörű hely és amikor először voltak, akkor szóba került, hogy jó lenne, ha mi is látnánk. Viccesen mondtam tavaly, hogy jövőre ott lehetne tartani a kerek szülinapomat. Szerintem ezért van :) szülinapi ajándék. Mégis létezik az önbeteljesítő jóslat? Csak ki kell mondani és teljesül?

Az összes, hatásai és a kombinációi, de alapvetően a döntéseink, amit tettünk és ahogy tettük. Nem tudok, nem is akarok kibújni az alól, hogy tanácsadóként összefüggéseket keressek, meghatározzam az okot, megtaláljam a fontos pontokat és észleljem a hatásokat, de most igenis többször mondom: engedd el :) nem ez a lényeg, hanem ami következik. Nekem még mindig ez a legnehezebb (hiperaktívként), megállni, ahelyett, hogy gyerünk gyorsan csináljuk, annyi minden van, amit el kell még intézni.

Egy másik aspektus, ami meghatározza a döntéseket. Én könnyebben mozdulok ki a komfortzónámból, a párom jobban megfontolja, nem vagyunk egyformák. A legtöbbet Ő segít a lassításban, mellette valahogy könnyebb. Nagyon hálás vagyok neki, hogy mindenben velem tart, még akkor is, ha nem annyira szeretné. Persze most is elővettem a motivációs és érvelő kártyámat, amivel nyerhetek. Alapvetően ezt neked köszönhetjük (az Ő ismerőse tette fel a kérdést), miattad ment a gyerök Kínába. És Gery is azonnal támadásba lendült, nagyon jó benne (kire ütött ez a gyerek :)). Szóval nincs könnyű dolga két hiperaktívval. 172709.gif

Igen mindketten azok vagyunk, ez is egy jó kis történet. 2 évesen derült ki, hogy hiperaktív, és akkor tudatosult számomra is, hogy én is, vagyis nem rossz gyerek, mint ahogy beskatulyáztak. 27 évesen újrahuzalozni, jó kis munka volt. De ez másik történet megint, de tudjuk, hogy minden mindennel összefügg. 

És egy kis "győzködés", egyeztetés után: nagyon-nagyon köszönjük! Villámsebességgel küldtük a fotót az útlevelekről. Így leírva, nem lehet minden érzést érzékeltetni, és még terheli az is, hogy nem könnyű elfogadni egy ilyen drága ajándékot. 

És máris jönnek a kihívások, megoldandó feladatok. Na most legyünk kreatívak, mit vigyünk hálánk jeléül, elsősorban a barátnőjének, mert azért az legyen egyértelmű, hogy nagy részben neki köszönhetjük. És ne legyen nagy dolog, mert sok km, két átszállás és hamarosan úgyis jönnek megint Budapestre. 

Az elfogadás kihívása után ez volt prioritásban a második. A "kincseket" kutatni nagyon szeretek, mert személyesebbé tehető az ajándék. Végig gondolni, hogy mik jöhetnek neki szóba, mi az, ami pluszt ad és nem csak egy megvásárolt ajándék, többet mond minden szónál (mert ugye én nem tudok kínaiul).

És szépen sorba a többi.

Úristen régen voltam tengerparton, remélem minden jó és nem most kell keresnem ezt, azt. Természetesen kellett.

Ideje a munkaszervezéssel is foglalkozni, ez okozta a legkevesebb problémát, ez a szakmán, hogy produktívan, hatékonyan megoldjak mindent, amikor rábólintottunk, hogy megyünk, akkor pontosan tudtam, hogy nem lesz probléma. 2 hétről van szó, de azt se felejtsük el, hogy azért ez majdnem fél hónap!

Vízum Amerikába, de jó, lehet online, ez az én világom. Szöulba nem kell, csekkolni kellet, mert nem átszállás lesz, hanem új csekkolás. Útlevelek rendben, tavaly nyáron újítottuk meg.

Jó, kell még autóparkolás, biztosítás... hosszú a lista, de nem baj, mert jó lesz! És megy az állandó narrálás, ott belül :) ... és  saját életedben Te vagy a főszereplő!

 A napok pergése egyre gyorsabb.

A bejegyzés trackback címe:

https://biroandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr4713630716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.