Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy innentől kevesebb stresszel élheted az életed, ha betartod a tanácsokat? Persze teljesen stressz mentes nem leszel, de talán az örömről, ami ugyanúgy feszültségforrás, Te sem mondanál le szívesen.

Ezek a tippek teszteltek, működőek, de csodára csak akkor képesek, ha Te is beleteszed a saját részed és következetesen betartod őket. Egyéb kockázatokról és mellékhatásokról az oldal alján található linken kapsz információt.

1. Vezess naptárt!

Van aki azt mondja, hogy a memóriánk karbantartásához minél több dolgot tartsunk fejben, és ne cetlikkel éljük az életünket. Ha eddig tudatosan vagy öntudatlanul Te is ezt a nézetet vallottad egy kérdésem van: miért olvasod ezt az írást?

Szeretnél szervezettebben élni, ahol mindenre jut idő, ami Neked fontos? Akkor elő a naptárral, és írj bele mindent, de tényleg mindent! A család, a pihenés, a feltöltődés idejét is!

Hagyj „mozgó időszakokat” a váratlan helyzetekre, így nem esel kétségbe, hogy borul a napirended.

Ugye, hogy nyugodtabb vagy így, amikor nem kell azon gondolkodnod, mit felejtesz el vagy hogyan lesz időd a kikapcsolódásra? Arról nem beszélve, hogy az írás gyógyít is.

2. Készíts tervet a céljaidhoz!

Szeretnél egy olyan hivatásból élni, ami passzol hozzád a mindennapok taposómalma helyett? Megtanulni egy új nyelvet, hogy a munkádban előrébb léphess? Bármi is a célod, ha komolyabb, hónapok, évek alatt valósítható meg, kell hozzá egy térkép, hogy odajuss! Forgatókönyv író lehetsz, haladóként pedig a vészforgatókönyvet is megírhatod.

Bontsd le apró részletekre az oda vezető utat, tervezd meg akár heti, napi szinten, hogy mennyit kell az adott dologgal foglalkoznod, mikorra, meddig szeretnél eljutni. Különben marad a „majd holnap”, Te pedig egyre frusztráltabb leszel, mert tehetetlennek érzed magad.

3. Szabj magadnak határidőket!

A feladataid mindenképpen szabnak Neked, ezt nem úszod meg, de tehetsz azért, hogy ez inkább pozitív nyomásként jelentkezzen az életedben. Szabj magadnak korábbi határidőt, mint az elvárt! Így egyrészt nem kell azon aggódnod, hogy közbejön valami az utolsó pillanatban és csúszol, másrészt ha előbb végzel, marad időd kiélvezni a munkád gyümölcsét, mielőtt jön az új feladat. Arról nem is beszélve, hogy minőségileg jobban fogsz teljesíteni, hiszen marad időd átgondolni, javítani. Jutalmazd meg magad, ha sikerült!

4. Sportolj vagy legalább mozogj!

Ez az a pont, amire a legtöbben csak legyintenek időhiányra hivatkozva, pedig a stressz elleni küzdelem kötelező eleme a mozgás. Ha kipróbálod és rendszeresen (heti háromszor) valamilyen Hozzád közel álló sportra adod a fejed, észreveszed majd, mennyire feltölt a csoportban töltött idő, vagy az egyedüllét percei. Energikusabb is leszel a mindennapokban, és hidd el, sokkal nyugodtabb, mert a felesleges feszültséget levezetted. Mindenkinek kell egy szelep, ennél jobbat pedig nem találsz! Legyél kreatív mert az irodában is be tudod csempészni egy-két jó ötlettel a mozgást.

5. Aludj!

Az ideális alvásmennyiség mindenkinél változó, de ne higgyük azt, hogy akinek kevesebb az alvásigénye, az ugyanúgy tud működni 4-5 órányival, mint 7-8 órával. Az agynak ugyanis szüksége van a regenerálódáshoz a pihenésre, arról pedig nem is beszélek, hogy mennyivel hatékonyabban, jókedvűbben telik a napod, ha kipihent vagy. Gondolj csak arra, hogy egy hosszabb nyaralás után milyen nehezen tud bárki kibillenteni az egyensúlyodból! Régi dolgokra nem ér hivatkozni, azóta minden, de minden megváltozott! Több és másfajta inger ér, ezért ehhez kell alkalmazkodnod.

6. Számolj le a stresszoraiddal!

Itt jön a neheze, amikor magadban kell rendet tenned kicsit. Vannak egyéni idegesítő programjaid, amik újra és újra felhúznak, dühöngesz rajtuk, pedig látszólag semmiségek? Találd meg és dobd ki őket! Ők nem a stressz, mégis okozhatnak valódi stresszt.  Ők az igazi stresszorok, a véltek vagy azok, melyek tényleg hatással vannak rád. Ami biztos, hogy nincs rájuk szükséged! A cél a Te saját optimalizált stressz szinted.

7. Vegyél egy nagy levegőt és számolj tízig!

Mielőtt egy előtted tornyosuló feladat halom tovább fokozná egy amúgy is meglévő feszültségedet végy egy nagy levegőt és nézd kívülről a helyzetet. Higgadtan, hideg fejjel tervezd meg, hogyan fogod elvégezni a dolgod a határidőtől visszabontva a teendőket. Ne kapkodj, ne kezdj el panaszkodni és ne ess kétségbe, hanem szerezd vissza az egyensúlyod, zökkenj vissza a jelenbe, ha kell, tarts tíz perc szünetet és sétálj egyet a friss levegőn. Nem kidobott idő, még ha így is tűnik, mert ha kiadod a stressz útját, könnyebben, hatékonyabban fogsz haladni.

8. Alakítsd át kihívássá!

Igen, ez már valóban haladó tipp, ami nem jelenti azt, hogy nem érdemes próbálkoznia vele mindenkinek. Mi lenne, ha a fölötted viharfelhőként tornyosuló félelmeidet kihívásokká alakítanád? Játékká, amiben ha ügyesen játszol, felszabadítod a kreativitásod sokkal jobb megoldást találhatsz, mint amit el tudsz képzelni.

9. Hangolódj rá a napodra és engedj le este!

Ahogy egy kiadós mozgás előtt is bemelegítünk és nyújtunk a végén, úgy egy tevékeny nap is jobban indul, ha kényelmesen meg tudod inni a kávéd, mosolyogsz a szembe jövő emberekre, kihasználod ezt a rövidke énidőt. Illetve a nap végén onnantól, hogy letetted a munkád, szánj időt arra, hogy valóban hazaérkezel, nem csak testben. Jót tehet, ha sétálsz hazafelé, válassz szebb útvonalat, még ha hosszabb is, hallgass olyan zenét, ami jól esik, hogy mire megérkezel, kinn tudj hagyni mindent az ajtód előtt.

10. Kerülj flow-ba!

Keresd azokat a tevékenységeket, amikbe bele tudsz merülni, szívvel-lélekkel csinálni, miközben elfeledkezel magadról, az idő múlásáról és újra önfeledt, boldog lehetsz. Egy-egy ilyen élmény, egy nagy nevetés hosszú időre fejti ki hatását és űzi ki stresszt az életedből.

Stresszeldéből stresszolda

Nap mint nap elhangzik a közhely: felgyorsult a világ. Főleg az idősebb generáció tagjai hangoztatják ezt, hiszen a fiatalabbaknak fel sem tűnik.

Az idő mégis ugyanúgy rohan mindenki számára, mi pedig igyekszünk több-kevesebb sikerrel lépést tartani vele.

Vannak dolgok, amikre muszáj szakítanunk belőle: a munkánkra, a családi programokra, és kötelező elfoglaltságokra. És általában nap (vagy hónap vagy év) végén döbbenünk rá, hogy mire nem jutott: magunkra.

A világ pedig rohan el mellettünk, csak győzzük tartani az iramot. Hiszen megszoktuk, hogy az előttünk álló feladatokra csak igent mondhatunk, és addig csináljuk, amíg el nem készülünk vele. De mi a helyzet azzal, ami nekünk fontos?

Elégedetlenek vagyunk helyzetekkel, a munkánkkal, ami a legszembetűnőbb jele a tehetetlenségnek. Hiszen aki jobbat, többet akar, az aktívan veti bele magát a teendőkbe, hogy elérje a célját, míg elégedetlenséget az érez, aki nem tudja, vagy nem szeretné meghozni az áldozatokat érte.

Mire is gondolok konkrétan? Amikor elutasítunk valamit, hogy én ezt sosem! Vagy ezt nem tudom megtanulni, bezárjuk a kreativitásunk ajtaját. Ami egyszer nem, ott nincsen út, nem derül már ki az sem, hogy mire mondtunk nemet.

Nem vagyok híve a szépen hangzó idézeteknek, amik léleksimogatóak ugyan, de ennél több nem történik általuk, mégis Stendhal egy gyakran ismételt mondata jut eszembe ilyenkor: „Aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell.”

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek jónak kell lennie bármiben, ami elé kerül, ez nem is lehetséges. De ha félsz attól, hogy hogyan fogsz előre lépni a munkahelyeden, esetleg szükség lesz-e a munkádra 5-10 év múlva is, akkor ne utasítsd vissza, ha tanulhatsz valamit, még akkor sem, ha idegenkedést érzel például egy új program elsajátítása közben. Valószínűleg éppen új világok tárulnak fel előtted, amiket fokról-fokra fogsz látni, ahogy haladsz előre a tanulásban.

Mint ahogy a nyelvtanulás is kezdetben szavak és nyelvtan magolásáról szól, később pedig akár egy értékes beszélgetésről egy másik emberrel, ami nem jöhetett volna létre hosszú évek nyelvtanulása nélkül.

Persze sokan vagyunk, akik látjuk ezt, mégsem sikerül szakítani időt ezekre a dolgokra. Mert a feladatok, amikre nem mondhatunk nemet kiszorítják a helyet, és energiánk sem marad a nap végére.

Az öröm az ürümben ugyanakkor, hogy ezt is mi választottuk. Mi választottuk a jelenlegi munkánkat, azt, hogy családunk lesz és az elfoglaltságaink nagy részét, ezáltal teremthetünk magunknak egy más jövőt.

Mindennek megvan az ára persze, ami ebben az esetben az időnk, energiánk. A hajtóanyag pedig, ami végigvisz az úton a motivációnk. Motiválhat minket az, hogy a munkahelyünk megköveteli az újabb képzést (amit mi a hátunk közepére sem kívánunk), itt is választhatjuk azonban, hogy egy más szemszögből nézve a dolgokat válunk hatékonyabbá. Ha azt látjuk, hogy a munkahelyünk képzést ír elő nekünk, azt jelenti, hogy tervez velünk, épít ránk, fontosak vagyunk neki. Még akkor is, ha számunkra használhatatlan tudást kapunk, örülhetünk annak, hogy ezzel előrébb léphetünk, magasabb fizetést kaphatunk, esetleg más, izgalmasabb munkakörök ellátására is alkalmassá válunk.

Ettől értékesebb az, ha a motivációnk belülről jön. Ilyenkor szinte „csak” annyi a feladatunk, hogy ne nyomjuk el a napi teendőinkre fogva ezt a belső hangot. Ne intézzük el egy legyintéssel, vagy „majd ekkor és akkor” kijelentéssel, mert akkor az álom csak álom marad, mi pedig egyre inkább belesüllyedünk az elégedetlenség mocsarába, tehetetlennek érezzük magunkat, holott csak hoztunk egy döntést egyszer, hogy az álmaink nem fontosak.

Persze itt még nem áll meg a történet, hiszen a célhoz utat is kell találnunk, az utat pedig lebontani kisebb szakaszokra, majd lépésekre, különben elveszünk a mindennapok sűrűjében.

Mivel az időnk véges, prioritásokat kell felállítanunk, és könnyen lehet, hogy lemondásokra, áldozatokra is szükség lesz.

Hiszen ki kell szorítanunk azt az időt, amit aztán a nekünk fontos dologra fordíthatunk, bármilyen kevés legyen is az. A vonzás törvénye és a célokról álmodozás arra jó, hogy megerősítsen, de melyik sikeres emberre jellemző az, hogy otthon maga elé meredve „bevonzza” a sikereit?

Tetszik vagy sem, miután tisztába kerültünk önmagunkkal, tennünk kell érte, bármilyen kis lépésekben. Nem a kifogásokra koncentrálni, amiért valami „nem”, hanem arra, hogy mit tehetünk meg most.

Ha például kitűzöm magam elé, hogy nyelvvizsgázni fogok 1-2 éven belül, akkor nem azon búsongok, hogy nincs időm, pénzem és különben is, csak nyelvterületen tudok felkészülni a szóbelire.

Ezek helyett elkezdek angol nyelvű filmeket nézni, könyveket olvasni, zenéket hallgatni, játszani nyelvtanuló mobilappokon és felkutatom azokat a csoportokat, ahol a nyelvtanulók anyanyelviekkel ismerkedhetnek, tanulhatják a beszédet. Kihasználom a holt időket: amikor utazom, házimunkát végzek, vagy amikor csak a Facebookot görgetném, és máris nyertem napi fél-egy órát.

A lényeg csak annyi, hogy vegyünk egy nagy levegőt, lássuk magunkat a jövőben, majd ha kitűztük, hova akarunk eljutni, keressünk megoldásokat a kifogások helyett. Ez különbözteti meg a sikeres embereket a sikertelenektől, és övék a jövő.

Magadra ismertél? Akkor kezdd el még ma, amihez segítséget is kapsz:

Jövőtervezés

Ajánló: Mit tartogat a jövő számodra?

Hiperaktívból hyperproductiv

A hatékonyság fogalmát két oldalról vizsgálhatjuk: a meghatározott cél elérése a lehető legkisebb ráfordítással, vagy az adott ráfordítással a lehető legjobb eredmény elérése.

Ki ne vágyott volna már rá, hogy gyorsabban fogjon az agya, könnyebben lásson át dolgokat, hamarabb jegyezze meg, amire szüksége van egy új helyzetben.

És akár hisszük, akár nem, az „okosságunk” is fejleszthető, mint az izmaink, ugyanúgy napi munkát, rutint igényel.

Hiszen mások sokkal komolyabb problémákkal küzdenek meg minden egyes nap, neked mégis mi okod lehet rá, hogy stresszes légy?

Jogosan merül fel a kérdés a mai – valljuk be – elkényelmesedett világunkban.

A motiváció az az aprócska alkotóelem az életünkben, ami átlagon felüli tettekre sarkall. Ami ha jelen van mindennapjainkban, a nehézségek is csak kis akadályoknak tűnnek, amiken átlépve rendületlenül haladunk tovább célunk felé.

Ám ha kívülről jön, a kényszer nevet viseli, és ezekkel ellentétes hatásokat vált ki belőlünk.

A fejlődés az élet mozgatórugója, megkerülhetetlen törvény, elég csak az evolúcióra gondolnunk: ami nem hasznos tulajdonság, az kiszelektálódik.

Így van ez az egyes emberi életekben, sorsokban is. Időről-időre mindannyian elérkezünk egyik másik területen ahhoz a ponthoz, hogy változtatni kell.