A motiváció az az aprócska alkotóelem az életünkben, ami átlagon felüli tettekre sarkall. Ami ha jelen van mindennapjainkban, a nehézségek is csak kis akadályoknak tűnnek, amiken átlépve rendületlenül haladunk tovább célunk felé.
Ám ha kívülről jön, a kényszer nevet viseli, és ezekkel ellentétes hatásokat vált ki belőlünk.
Sokan azt hisszük, hogy a motiváció a magasröptű dolgokban, eszmékben, az életcélunk megvalósításában játszik csak szerepet, azonban ennél nem is tévedhetnénk nagyobbat.
Aki motivált, az a legapróbb dolgokban - legyen az egy unalmas adminisztráció, vagy a mindennapos házimunka – is képes megtalálni a lehetőséget, hogy jobban csinálja, a célja felé haladjon.
Aki motivált, az kevésbé függ a külső véleményektől, pont ebben rejlik a titka. Hiszen a motiváció mindig belső, a saját vágyaink, céljaink „termelik ki”. A „nem számít, ki hisz benne, akkor is megcsinálom” érzése.
Mégis mitől jut valaki ehhez a szuperképességhez, amivel sikeresebben, boldogabban élheti a napjait? Megszerezhető vagy a személyiségünktől függően adott mennyiség áll a rendelkezésünkre?
Több oldalról is megvizsgálva mindkét állítás igaz. A személyiségünk eleve hordoz magában motivációkat, amiket hagyhatunk szunnyadni vagy életre kelthetünk, hajtóerőként kamatoztatva. Ez pedig már az a terület, ami rajtunk múlik. Ha tudatosítjuk magunkban, mi motivál minket igazán, az első lépést megtettük.
A legerősebb cél mindannyiunk számára a boldogság. Ami egy megfoghatatlan fogalom, és nincs két ember, aki számára ugyanazt takarja, hasonlóságok vannak legfeljebb. Az életünk során is változik, elég ha belegondolunk, hogy mi tett boldoggá 20 évesen és mi a legfontosabb most. Ugye hogy teljesen mások a prioritások?
Változunk mi, és velünk együtt a motivációink.
Ahogy megvalósítunk egy célt rövidebb-hosszabb távon boldogok vagyunk, majd jön az újabb cél, újabb motiváció. Ezért is van szükségünk önismeretre, hogy reálisan felül tudjuk vizsgálni, átértékelni, merre tartunk éppen. A tudatosság egy erős motivációval kezdődik.
Nem feltétlen bennünk van a hiba azonban, ha éppen nem érezzük, noha céltudatosak vagyunk az élet minden területén. Számtalan olyan dolog befolyásolja, amire nem is gondolunk. Ha például fáradtak vagyunk, kialvatlanok. Vagy a hosszú ideje tartó mindennapi stressz ér minket, amit nem tudunk megfelelően kezelni, levezetni, szépen lassan kiégünk, a motivációnk ugyanúgy háttérbe szorul.
Amikor nagy változások vannak az életünkben, akkor is természetes, hogy minden energiánk arra korlátozódik, félretéve az akár sokkal fontosabb célt is.
Ezek mind természetes dolgok, hiszen minden körülményre nincs ráhatásunk. Arra azonban igen, hogy amint tudunk, visszatérünk a számunkra legfontosabb dolgokhoz. Ha félre is kell tennünk egy időre őket, nem tévesztjük szem elől, és megragadjuk újra és újra, amíg el nem érjük.
A motivációnk származhat a félelemből is, valakinek vagy valaminek az elvesztésétől, azonban ha élvezni is szeretnénk az utat, inkább a konstruktív lehetőségeket lássuk magunk előtt. Például ahelyett, hogy félünk a munkahelyünk elvesztésétől, képezzük magunkat, legyünk minél értékesebb munkaerő. Így ha mindent megtettünk, és még így is beüt a krach, nem kell félnünk attól, mi vár ránk ezután, hiszen naprakészen tartottuk a tudásunkat, nem kényelmesedtünk bele a helyzeteinkbe.
A legjobb az volna, ha mindenki azt csinálná ideje nagy részében, amiben belefeledkezve, minden érdektől mentesen a maximumot nyújtja, mert az teszi boldoggá. Ha azonban ez az adott pillanatban nem elérhető számodra, törekedj arra, hogy a mindennapi feladataidban találd meg a flow-t. Hidd el, számodra is jó érzés úgy a tükörbe nézni este, hogy az adott nap lehetőségeit maximálisan kiaknáztad. Minél több ilyen nap lesz mögötted, annál közelebb kerülsz ahhoz az élethez, amit élni szeretnél.
Próbáltad már? Mit veszíthetsz?
