Főleg egy évkezdet egy hosszú szabadság után. A szüneteket követően – minél hosszabbra nyúlnak – annál tovább tart visszarázódni a mindennapi munkánkba.
Felgyorsítani lehet a folyamatot, sokat segítenek benne az asztalunkon tornyosuló elintéznivalók, de mielőtt végképp eluralkodna rajtunk a pánik, vegyünk egy nagy levegőt és ne zökkenjünk vissza azonnal a megszokott mechanizmusainkba.
A legtöbben főleg ilyenkor fogadalmakkal felvértezve állunk neki az újévnek, noha ezt bármikor megtehetnénk. Ha viszont most van annyi erőnk, lendületünk, hogy úgy döntöttünk, másként csináljuk, akkor nézzük, mit tehetünk azért, hogy meg is tudjuk tartani magunknak tett ígéreteinket és gördülékenyebben vegyük az első munkanapokat.
A kettő ugyanis szorosan összefügg egymással. Ha „elúszunk” a mindennapi teendőinkkel, kevésbé leszünk tudatosak, hiszen pánikszerűen kapkodunk egyik feladattól a másikig.
Noha a legtöbben egyszerre akarunk mindenen változtatni: leszokni a dohányzásról, sportolni elkezdeni, nyelvet tanulni és jól szervezni az időnket, állítsunk fel egy prioritási listát. A lista első helyén a mostani mindennapjaink álljanak, amiket hatékonyabban szervezettebben, tudatosabban élve több energiánk és figyelmünk marad a nagyobb változtatásokra.
Ezután jöhetnek a számunkra lényeges kérdések. Mik az elsődlegesek most számunkra? Hol tartunk éppen? Hova szeretnénk eljutni? Milyen élethelyzetekben vagyunk?
Ne használd az élethelyzeteidet kifogásként, de ha igazodsz hozzájuk, könnyebb dolgod lesz.
Most ment a gyermekünk bölcsödébe? Akkor a felszabaduló idővel jobban tudunk rendelkezni, mintha munkahelyet váltunk éppen és számtalan új dolgot kell elsajátítanunk, ami teljesen lefoglal.
Kezdjük ott, hogy priorizáljuk a napi teendőinket, állítsunk fel határidőt az elvégzendő feladatainknak, írjuk le őket. Ezzel már egy nagy terhet vettünk le a saját vállunkról, mert nem kell gondolkodni rajta, biztosan nem felejtünk el semmit és a kapkodást is elkerülhetjük így.
Most, hogy hosszabb időre kizökkentünk a mindennapok taposómalmából, könnyebb úgy visszatérni, hogy apró változtatásokat eszközlünk az életünkön. Például reggel 10 perccel korábban felkelünk, hogy nyugodtan meg tudjunk inni egy kávét, teát, végiggondolva az aznapi teendőinket. Este kikészítjük a másnapra szükséges dolgainkat. Ezekkel már megalapozzuk, hogy jól induljon a következő napunk.
Kis lépésekkel haladjunk! Annak ellenére, hogy mekkora a cél, amit kitűztünk, mindenhez ezeken át vezet az út, átugrani semmit nem lehet. Ha már rutinszerűvé váltak azok a mindennapi változtatások, amikkel fel tudtunk szabadítani időt, energiát, sokkal könnyebb lesz a többire koncentrálni.
A listánk elején szereplő „tételekkel” kezdjük. Ami nem jelenti azt, hogy a többiek nem kerülnek sorra, csak annyit, hogy tervet kell készíteni hozzájuk.
Egy ismeretlen úticélnak sem vágsz neki térkép nélkül, miért lenne másként az életeddel, a céljaiddal.
Változtass egy-egy szokásodon, aszerint, hogy mi mutat a célod irányába, például ha nyelvet szeretnél tanulni, kezdd azzal, hogy feliratosban nézed a filmeket szinkronos helyett.
Az elején plusz odafigyelést, energiát fog ez igényelni, ezért fontos, hogy „megnyerd” ezeket a mindennapi rutinokon. Később azonban egyre természetesebbé válik, így léphetsz a következő lépcsőfokra.
Maradj tudatos végig, kövesd a saját magad felállított tervet, ellenőrizd hétről-hétre, mennyit haladtál, dicsérd meg magad. Ne számíts hirtelen jövő mindent elsöprő sikerekre, az eredmények általában szép csendben érkeznek el hozzád, egy idő után természetes lesz, amiért küzdöttél és korábban lehetetlennek tartottad.
Ma azonban csak annyit tegyél meg, hogy szabadítsd fel a plusz energiát a mindennapjaidban, a megszokott rutinok helyett alakíts ki újakat, eredményesebbeket. Egy-egy változtatás elég, és tartani is tudod, ami plusz önbizalmat ad.
Ha pedig konkrét tervet szeretnél készíteni, segítséget kapni a megvalósításhoz, akkor gyere el január 20-án a produktivitás tréningre, ahonnan ígérem, saját gyakorlati útmutatóval távozol.
